Spanyol csigára indiai futókacsát!

Ázsiában elsősorban tojástermelő kacsafajtának tenyésztették ki. Jáván kétezer éves kőbe faragott ábrázolása is van. Reggel kihajtották legelni (futott, nem totyogott!), estig szedegette a csigákat, rovarokat, magvakat; megtanították, hogy ne távolodjon messze a pásztor bambuszbotra kötött szalagjától. Este hazahajtották, bambuszketrecbe zárták éjszakára, reggelre megtojta a tojását, és kezdődhetett minden elölről.

A futókacsa a leghatékonyabban pusztítja a spanyol csupaszcsigát, amely Ausztriát már elözönlötte és várhatóan itthon is tömeges lesz. Nyugat-Európában bérbe is vehető futókacsa (Rent an ent!) a csigák elleni harchoz.
  Két-három kacsa elég egy kert csigamentesítéséhez. Ne szedjünk nekik csigákat, megfulladhatnak rajta! Kiváló szaglásuk révén maguk is rátalálnak a csupaszcsigákra és odaviszik a kacsaúsztatójukhoz, hogy vízzel nyeljék le. Különösen imádják a csigapetéket.

  Egy gácsér mellé 2-3 tojót javaslok.

  A tojások kissé nagyobbak a tyúktojásnál (60-75 g), egy fészekalja, 10-15 db után abbahagyja a tojásrakást és kotlani kezd. Kíváncsi és aktív természete miatt azonban, hajlamos otthagyni a fészket, hogy vadásszon-legeljen a többiekkel, míg a tojásai kihűlhetnek. Ha naponta elvesszük a frissen tojt tojásait, tovább tojik. Ha választhatunk, a japán tyúkok a legjobb kotlók, jobbak, mint a keltetőgép vagy a futókacsa maga. 28 napra kelnek ki a kiskacsák. Négy hétnél öregebb tojásokat már nem érdemes keltetni, két hétnél régebbieknél kb. 10% a veszteség, egyheteseknél is 3%.

  A kacsatojások tífusszal vagy szalmonellával könnyen fertőződhetnek, ezért csak jól megfőzve-sütve fogyaszthatók, pl. süteményben. A Távol-Keleten sóval stb. tartósítják.