Támadnak a spanyolcsigák
Varga Andrea
Somogyi Hírlap, 2006. június 7.
Az esők
után ellepte Dél-Somogy kertjeit a spanyolcsiga. A kártevő a megyei
veszélyforrások listájára is felkerült.
Bajban vagyunk – így összegezte Tóth István, a megyei növény- és talajvédelmi
szolgálat igazgatója a somogyi spanyolcsiga helyzetet. A rengeteg csapadék
ugyanis igencsak kedvére való a vörösesbarna kártevőnek, így az ellene való
védekezés nem nagy eredménnyel kecsegtet. Megyénkben évek óta küzdenek a
gusztustalan, akár tíz-tizenkét centisre is megnövő csupasz csigával. Az egyik
legkorábban és legnagyobb mértékben fertőzött területen, Csurgón már régóta
szorgalmazzák, hogy állami forrás segítse a védekezést. Eddig azonban
mindössze egyszer kaptak támogatást – a megyei közgyűlés elnökének a keretéből
–, így tavaly például nem is tudtak csigaölő szert vásárolni. Idén már
különítettek el rá pénzt, mint azt Bihariné Asbóth Emőke polgármestertől
megtudtuk, ám a térségből is egyre aggasztóbb hírek érkeznek. A legutóbbi
kistérségi társulási ülésen elhangzott: vismajor-támogatásra van szükség. A
szakemberek legújabb felméréséből pedig az is kiderült: a kártevő napjainkra
szinte egész Somogyban megjelent, s egyre terjed. A legfertőzöttebb területek
Balatonmária, Balatonszentgyörgy, Csurgó, Kaposvár, Kéthely, de Barcs,
valamint Tab környéke is érintett, s a korábbival ellentétben már nem csak a
mélyebben fekvő részeik. Nem véletlen, hogy a spanyolcsiga a megyei
veszélyforrások listájára is felkerült. Az állat hazánkban nem őshonos, ezért
alig van természetes ellensége. Különösen „veszedelmessé teszi”, hogy a
vegetáció teljes időszakában inváziószerű az utánpótlása; a nap minden
szakában, de főleg éjszaka vándorol. Több száz tojást rak, amelyek 1-2 hónapon
belül kikelnek. Nemcsak a kiskertek termését pusztítja – legjobban a
termesztett zöldséget szereti –, hanem veszélyt jelent a közlekedésben is,
mert esős időben elárasztja az úttestet és megcsúsznak rajta a gyalogosok,
kerékpárosok. A legtöbbet azzal tehetnek ellenük a kerttulajdonosok, hogy
lekaszálják a gyomos területeket, mintegy kiszárítva azokat. Ezután
következhetnek a mechanikai és a kémiai módszerek. A Duna-Dráva Nemzeti Park
területén nem kis gond, hogy nem használhatnak vegyszereket. Másutt pedig a
lakosság nem tudja megvásárolni a drága csigaölő szert. 200 négyszögöles
területen ugyanis havi 3-4 ezer forintnyi szert kellene kiszórni, ami egy
átlagos szezonban mintegy húszezer forint. Most ráadásul el is mossa a
csapadék, mintha ki sem hintették volna. Ugyanakkor a szer nem kifejezetten
emberbarát, mint azt Tóth Istvántól megtudtuk, hiszen melegvérűekre veszélyes,
ezért évi 2-3 alkalommal lehet csak alkalmazni.
– Adós a tudomány, mert a gyapjaslepkére már van készítmény, amit bármikor ki
lehet szórni, de a spanyolcsigára nincs – mondta az igazgató. A legcélszerűbb
összegyűjteni és elpusztítani, s még hatékony lehet a csigacsapda, ami
legalább húsz centi magas, fémlemezből készült kerítés, a tetején 45 fokos
szögben visszahajló peremmel. Az állat szerencsére nem veszi a fáradságot,
hogy ezen átmásszon.